Folt


Ma is, mint minden hétvégén takarítottam. A Folt, ami az előszobában díszeleg jópár hónapja, ma végre eltűnt. Emlékszem, amikor odakerült. Próbáltam gyorsan lepucolni, de makacsnak bizonyult, ezért hagytam. Azon a hétvégén, és a következőn is felmostam, de nem tűnt el. Így hát elkönyveltem: ez a Folt marad. Eleinte zavart még, aztán megszoktam, és az előszoba részévé vált. Nem mondom, hogy tetszett, de elfogadtam, hogy ott van. Ma sem amiatt estem neki újra, mert zavart, sokkal inkább azért, mert kíváncsi voltam rá. Közelebb merészkedtem hozzá, hiszen eddig mindig csak távolról, egy partvisnyél biztonságos távlatából piszkáltam. Ma azonban leguggoltam hozzá, és egy nedves törlőkendővel először kicsit finomabban elkezdtem simogatni. Mikor láttam, hogy enged, boldog voltam és nagyobb erővel, de nem agresszívan, teljesen eltüntettem. Na pontosan így van ez más Foltokkal (pl. betegség) is az életben. Gyorsan keletkeznek, maradnak egy darabig, addig, amíg fel nem fedezzük mi a jelentése. És akkor már nincs többé szükség rá. Ha akar megy, ha akar, marad.

Kiemelt bejegyzés
Legfrissebb bejegyzések
Témák
Arhívum

Ha szeretél értesítést kapni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Hírlevélre (lap alján)!

Érdekelnek az aktualitások:

Halász Ágnes: 0630 467 1624, ahalaszagnes@gmail.com

Adatvédelmi szabályzat

  • Facebook Social Icon