Az elmúlástól tettenérten

Ezt a verseskötet anyukám találta meg nemrég, és adta oda nekem. Első oldalán ez áll:

Halász Ágnes 7.d. osztályos tanulónak példamutató szorgalmáért, és közösségi munkájáért. Bp. 1989.jún.15. Vajon véletlen, hogy 14 évesen egy olyan könyvvel jutalmaztak, melyben a magyar költők nemzedékeinek hosszú sora versben írva fejtegeti: "az életet megjárt küzdő ember hogyan vívja harcát az elmúlás gondolatával. A legfontosabbnak és legszükségesebbnek azt tartja, hogy a tisztességgel viselt élet végén, a cselekvő élet értelmével és tapasztalatával bölcsen fogadja a kikerülhetetlent. Hiszen tudja: ha teljesítette a rárótt és rászabott teendőjét, a hasznos élet tudatával tekinthet vissza életére." Mint ahogy bizonyára az is tök véletlen volt, mikor kb. úgy 10 évvel később, huszonvalahány évesen egy antikváriumba belépve (sosem azelőtt és azután sem jártam antikváriumban), megakadt a szemem Szögjal Rinpocse Tibeti könyv életről és halálról könyvén, melyet azonnal lekaptam a polcról és nyomban felfaltam, mintha legalábbis valami romantikus lányregény lett volna. Majd újabb 10 év múlva elhagyva a multikultit, beléptem önszántamból a hospice osztályra a Korányiban. A veszteségkezelés életem és hivatásom legmélyebb lényege, esszenciája, gyökere lett, mert felismertem benne a metamorfózis lehetőségét. Szeretném hinni, hogy teljesítem a rám szabott teendőket és halálomkor jól vizsgázom majd.:) Addig is rendet teszek itt-ott, melyhez ki más inspirált volna legelőször, mint Polcz Alaine, a hospice meghonosítója Magyarországon Rend és rendetlenség című írásával.

Kiemelt bejegyzés
Legfrissebb bejegyzések
Témák
Arhívum

Ha szeretél értesítést kapni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Hírlevélre (lap alján)!

Halász Ágnes: 0630 467 1624, ahalaszagnes@gmail.com

Adatvédelmi szabályzat

  • Facebook Social Icon

Érdekelnek az aktualitások: