Mese 5 epizódban


Szemüvegen át. Mindketten voltak már nagyon fent, és nagyon lent. Nagyon vakon szerettek, és óriásit csalódtak. A nő úgy döntött, ezek után is csak a pozitívumokat figyeli kezdetben, táplálja az illúziókat. A férfi úgy döntött, inkább óvatos lesz és körültekintő. Egy távollátó és egy rövidlátó szemüveggel vajon mit látnak egymásból? A távollátó rózsaszín-illékony felhőket, a rövidlátó groteszk-riasztó felnagyított részleteket. Előbb talán inkább a szemüveget kéne letenni, hogy végre valójában meglássák egymást. Ők mégis a torzító szemüvegekkel méregettek tovább.

Zéró összegű belső játszma. A nő késésben volt. A férfi előbb odaért. A nő telefonált, hogy késik. A férfi felajánlotta, hogy elébe megy. A nő szívét boldogság öntötte el, milyen udvarias és figyelmes a férfi. A férfi elégedett volt, hogy nem kell egy helyben várakoznia, sosem ment az neki, inkább mozgásban van, mint vár. Elsősorban magának akart jót, nem a nőnek. A nő aztán megértette a helyzetet, hogy nem róla szólt, az illúzió elvesztése azonban éppen csak annyi ideig tette boldogtalanná, amennyire a hirtelen jött boldogság tartott. Találkoztak, és a találkozás igazán kellemesen alakult.

Tandem. Ketten ültek a kerékpáron. Elöl a nő, hátul a férfi. Egy domboldal lejtőjéről indultak, erőfeszítés nélkül haladtak, élvezték a sebességet. A sík terepre érve a nő kihasználva a lendületet, tekerni kezdett. Élvezte a mozgás örömét és a közös élményt, a haladás élményét. A férfi ugyanígy érzett, miközben kényelmesen tartotta a pedálon a lábait. Nem tekert. Kielégítette a nő által keltett sebesség. Nézelődött közben, evett-ivott, mesélt és kérdezett. Nem lihegett. A nő időközben elfáradt, megállt, és meglepődve vette észre, hogy ezzel egy időben a tandem kerékpár is megállt. Ekkor döbbent rá, egyedül tekert. Nem bánta, mert élvezte, de hajtotta tovább - na nem a kerékpárt - a kíváncsiság. Mi lenne ha megfáradtan az út következő szakaszában hátra ülne?

Menetrend szerint. A nő kimagasló tudománnyal műveli a tudatos építkezést, de nem mindig érzékeli reálisan a potenciált, a jövőt a jelenben látja, ezért türelmetlen. A férfi művészi módon képes belefeledkezni az élet áramába, elveszni abban, ami éppen adódik, ezért feledékeny és következetlen. Majdnem egy időben arról döntenek, hogy egymás kedvére tesznek és felöltik magukra a másik „ruháját”. A férfi kiszámíthatóságot ajándékoz, elhatározza tehát, hogy rendszert alkot: 4 naponta telefonál, kedden 20.45re még emlékeztetőt is beállít. A találkozásokat heti egyszer, csütörtök vagy péntekre megtervezi. Elégedett magával. A nő szabadon engedi elvárásait, elengedi az irányítást és megfogadja, hogy türelemmel kivár és csak reagál. Ha van mire. És bár menetrend szerint érkeznek az impulzusok, nincs rajtuk kapaszkodó, ezért a nő nem tud felszállni. Csak nagy ritkán sikerül nem túl kényelmes fogást találniuk egymáson.

Áramlat. Mindketten az óceán partján álltak. Nem vették észre egymást, pedig nem voltak messze, éppen csak egy benyúló sziklanyelv takarásában készülődtek. Levetkőztek, meztelenre, annyira vágytak a tiszta, könnyű csobbanásra. A szemüvegeket is levették. A víz körbeölelte őket, egyikük sem tempózott, kényelmesen hátradőltek és nyugalomban időztek a víz felszínén lebegve. Egy darabig gondolataik erőlködve úsztak még egymás felé, de testüket az áramlatok vihar nélkül sodorták messzire egymástól, a parttól, jelmezeiktől és szemüvegüktől. Végül teljes lényük megadta magát a folytatásnélküliségnek.

Kiemelt bejegyzés
Legfrissebb bejegyzések
Témák
Arhívum

Ha szeretél értesítést kapni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Hírlevélre (lap alján)!

Halász Ágnes: 0630 467 1624, ahalaszagnes@gmail.com

Adatvédelmi szabályzat

  • Facebook Social Icon

Érdekelnek az aktualitások: