Intelligens gyász


A veszteség kegyetlenül fáj. Kőkemény, hosszú vajúdás. Éppen ezért nagy a kísértés elbújni előle.

Gondolhatnánk azt is, hogy megúszható, elterelő hadműveletek sokaságával leplezhető, odázható a szembesülés. A feldolgozatlan gyásznak azonban igen alattomos mellékhatásai vannak.

Ha elveszítünk valakit, akit nagyon, de nagyon szerettünk, ráadásul váratlanul következik be a veszteség, a kezdeti sokk fájdalomcsillapítást idéz elő az agyban. A fájdalomcsillapító hatása azonban szép lassan múlik, és türemkedik elő a fájdalom. Ilyenkor előszeretettel kapkodunk kapaszkodó felé. Ez normális. Valaki vagy valami felé, ami megtart.

Az intelligens gyász az lenne, ha erről tudomásunk van, és képesek vagyunk kifejezni fájdalmunkat, kapaszkodási igényünket. Nem csomagoljuk be, festjük át, színezzük ki. Őszintén tudunk megnyílni magunk felé, hogy környezetünket ne elrántsuk, hanem képessé tegyük segítésünkre.

Tudniuk kell például, hogy hibernálva vagyunk és képtelenek az intimitásra. Sokszor levegőt venni nehezünkre esik, nemhogy szeretni valakit.

Leginkább azt szeretnénk, ha valaki elviselné helyettünk a fájdalmat. Ha átadhatnánk. Ez azonban lehetetlen. A gyászunk a miénk és a mi felelősségünk végigcsinálni. Nem mindegy hogyan.

Te veszítettél el már valakit?Megtanulni kifejezni lelki világunk egyik legfajsúlyosabb állapotát, óriási lehetőség, melyből erőt, bölcsességet, mélységes megértést meríthetünk és sugározhatunk.

Kezdd el a gyakorlást akár most: Halál, mint az Élet része

Kiemelt bejegyzés
Legfrissebb bejegyzések
Témák
Arhívum

Ha szeretél értesítést kapni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Hírlevélre (lap alján)!

Halász Ágnes: 0630 467 1624, ahalaszagnes@gmail.com

Adatvédelmi szabályzat

  • Facebook Social Icon

Érdekelnek az aktualitások: